Lumi-Kukka ötlete 2012-ben pattant ki a fejemből. Semmi különös eseményhez nem tudom kötni. Mindössze annyi történt, hogy a rohanó, zajos, büdös budapesti hétköznapokban megálltam egy-egy pillanatra, és elkezdtem jobban odafigyelni az ezernyi bennem kavargó gondolatra. Szép lassan, napról napra felépítettem egy különös világot a fejemben. Általában a kora reggeli kutyasétáltatások közben jött az ihlet. Valami azt súgta belül, hogy vessem papírra a gondolataimat, én pedig nem ellenkeztem. Így született meg Lumi-Kukka története. A két főszereplő, Hópihe és Toivo kalandjain keresztül próbálom felhívni a figyelmet a társadalom egészét érintő problémákra.

Szeretném, ha ez a rövidke történet elgondolkodtatná és arra ösztönözné az olvasót, hogy picit más szemszögből közelítse meg a feldolgozott témákat.

Nagyon sokáig a „fiókban” porosodott a történetem. Most már tudom, hogy nem véletlenül kellett várnom ennyi időt. Máskülönben nem találtam volna rá az illusztrátorra, aki mellém szegődött az utamon. Miután megismertem Zsófit, (direalita néven találjátok meg az alkotásait), kétség sem fért ahhoz, hogy csakis ő lehet az, aki a szeretetével, a jóságával és a benne rejlő kivételes kreativitásával rajzok formájában életre kelti a mesét.